Innovációs díjat kapott a közelmúltban Gábor Sándor dombóvári cukrász bonbonjára, amellyel eddig öt szakmai elismerést mondhat magáénak.
A Magyar rapszódia nevű magyaros ízvilágot rejtő "találmányt" már megszületése előtt sem csupán édességnek, hanem reprezentatív ajándéknak szánta készítője. Jelenleg az országgyűlés külügyi hivatala a legnagyobb megrendelő: sok külföldi diplomata paprika és pálinka mellé magyar bonbont kap figyelmességként vendéglátóitól.
Az édességet legutóbb a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség díjazta. A termék korábban megkapta a Foodapest élelmiszeripari kiállításon a Kiváló magyar élelmiszer minősítést, a Prémium Hungarikum díjat, a Magyar Csomagolási Verseny oklevelét és a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara nívódíját is.
Készítője szerint egyetlen titka van: az, hogy természetes alapanyagokból, gondos kézi munkával állítja elő. Receptjéből nem csinál titkot, a bonbon aszalt gyümölcsöket - kék szilvát, vadmeggyet, szőlőt, kajszibarackot -, valamint diót, mézet, és mivel az alma kimaradt a gyümölcsök közül, ebből érlelt pálinkát tartalmaz.
Gábor Sándor 27 éve cukrász, a magyaros bonbon ötlete sem sokkal későbbi keletű. Mint az MTI-Pressnek elmondta, 1986-ban egy újságcikk olvasásakor merült fel benne: miért nincs az osztrákok Mozart-golyójához hasonló hazai "ajándékédesség". Receptjét már akkor leírta, de csak 2008-ban készítette el. A gyümölcsök válogatásának szempontja az volt, hogy magyar legyen. Szerinte bár a mandula az effajta édességeknél kedveltebb - és nem is idegen a magyar tájtól -, a dió mégis jellemzőbb hazánkra. A bevonat belga alapanyagból készült természetes csokoládé kakaóvajjal, vaníliával.
Az 51 éves cukrász felnőtt fejjel Kaposváron tanulta a szakmát. Az alapokat olyan mestertől sajátította el, aki 1958-ban az egykori Stühmer-gyárban kezdett dolgozni ipari tanulóként. Az utóbbi évtizedben pedig a vezető belga csokoládégyárban, a Callebaut-nál fejlesztette tovább bonbonkészítési ismereteit, az íztrendek mellett főleg a csomagolás terén.
Hungarikum elefántcsontfehérben és ébenfeketében
Belga tapasztalatait hasznosította találmányának megjelenésében is. Az édességet több, szintén igényesen tervezett csomagolással párosította. A bonbont szólóban Liszt-portré díszíti, a kartondoboz színe - a klasszikus zongorához hasonlóan - elefántcsontfehér és ébenfekete. Ez a két szín dominál a Zsolnay gyár által tervezett exkluzív porcelán bonbonieren is. A hungarikumhoz egy mini CD-t mellékel, amelyen természetesen a rapszódia szól Király Csaba zongoraművész tolmácsolásában. A magyaros jelleget száz Magyarországról készült fotó nyomatékosítja.
A promóciót firtató kérdésre megjegyezte, hogy reklámra nem költött. - Három évet adtam a terméknek arra, hogy megtalálja a helyét, és kis lépésekben jól is halad - mondta a cukrász. - Mindenképpen meg szerettem volna méretni, ezért terjesztettem fel kiváló magyar élelmiszer minősítésre. Úgy éreztem, ez a bonbon megérdemli, hogy megkülönböztetett bánásmódban részesüljön.
Gábor Sándor elárulta, hogy az édességgel eredetileg is főleg a diplomáciát célozta meg. - Nem az volt a cél, hogy bekerüljön egy áruházlánc tömegtermékei közé. Kézműves termék, nincs ott túl sok helye - fogalmazott.
A bonbon a japán fővárosban is bemutatkozott a Foodex nevű idei élelmiszeripari kiállításon, sőt a cukrászmester szerint jó esély van arra, hogy megjelenjen a távol-keleti ország ajándéküzleteinek polcain is. A licenc ugyanakkor nem eladó - szögezte le; oltalommal védett magyar termékről van szó, szeretné megtartani. Mivel nagy a kézimunkaigénye, reméli, hogy ha igazán sikeres termékké válik, a hátrányos helyzetű Dél-Dunántúlon munkát adhat ügyes kezű dolgozóknak.
Gábor Sándor úgy véli, hogy a belga csokoládé előnye az ország gyarmati múltja miatt nehezen behozható, de a magyar édesipar is lehet sikeres. Amíg volt tengeri kikötője az országnak, jó alapanyagból jó csokoládék készültek itt is, elég Kugler Henrikre vagy utódjára, Gerbaud Emilre gondolni - idézi fel a magyar cukrásztörténet legismertebb alakjait. Nem véletlenül: a békebeli, kézműves cukrászat közelebb áll hozzá, mint a jelen gépesített édesipara. Dombóvári cukrászdájában sem a mai technológiát mutatja be, hanem 1910-es évekből való cukrászeszközöket állít ki.
www.parameter.sk
